„Isten görbe vonallal ír egyenesen"

Interjú Karunk dékánjával, Dr. Botos Mátéval

2009. július elsejével Dr. Botos Mátét nevezték ki a PPKE Bölcsészettudományi Karának dékánjává. Az Insel interjúsorozatot közöl a dékán úrral, amelyben szakmai pályafutásáról, a dékáni feladatokról és a nyelvszakok jövőjéről beszél. Az alábbiakban az interjú első részét olvashatják.

Botos Tanár Úr! Önt a történelem és nemzetközi tanulmányok szakos hallgatók tanárként már megismerhették, a dékáni kinevezése óta azonban más hallgatói  körökben is elhangzik az Ön neve. Mondana pár szót eddigi szakmai pályafutásáról?

Ja, hogy hogyan lesz az emberből dékán? Ahhoz képest, hogy 18 éves koromban leérettségiztem, (én annak idején 1986-ban érettségiztem) rögtön felvettek az ELTE francia- történelem szakára. Aztán felvettem a régészet szakot. Majd végül régészet-történelem szakon végeztem, és szereztem diplomát. Mint régész nem dolgoztam egy napot sem. Gyönyörű évek voltak ezek az életemből, főleg a vizsgaidőszak. Történelem szakon kezdtem el tovább dolgozni, mert akadémiai kutatói ösztöndíjat kaptam, és három éven belül ebből tudtam összeállítani a kandidátusi értekezésemet.

Dolgoztam idegenvezetőként, nyelvtanárként és a Külügyminisztériumban. Kiküldetésben is dolgoztam, de nem hosszú ideig, mert az annyira nem az én világom. Voltam munkanélküli. Az sem az én világom. Egy évig Genfben történelem-szociológia szakon tanultam. Majd egy évig Fribourgban, Svájcban kutatói ösztöndíjjal. Végül egy posztdoktori ösztöndíjjal Franciaországban három évig az École des Hautes Études en Sciences Sociales hallgatója voltam. Ebből következőleg egy kisdoktorinak megfelelő fokozatot szereztem szociológiából, és ezért lett az, hogy végül is felsőfokú nyelvvizsgák birtokában a romanisztika szakon francia történelmet tanítottam. Az arra a sorsra szánt hallgatóktól ezúton kérek elnézést, hogy mennyi mindent összehordtam.

Az ember végül is sok mindennel foglalkozhat élete során. Én is bölcsész vagyok, tehát bölcsészként tapasztaltam meg, hogy mennyiféle munkát el tudunk vállalni, amikor a szükség arra kényszerít, és olyankor nincsen különösebb becsvágy. Enni kell. Muszáj az embernek összeszednie magát és dolgozni. Így aztán, ha a hólapátolás nem jön össze, akkor elvállalunk más munkákat, és végül az egyéb kanyargók után eljutunk oda, hogy kutassunk. Tanítottam középiskolában is, dolgozók esti gimnáziumában - az volt életem legszebb munkája, azt nagyon szerettem. Az ilyen kitérők vezetnek ahhoz, hogy az ember végül dékán legyen. Isten görbe vonallal ír egyenesen.

Sokan az alsóbb évesek közül nincsenek tisztában a dékáni tisztség fogalmával. Mi az   pontosan? Dékánként eddig milyen feladatokkal találkozott?

Hú, én sem tudtam. Amikor nekem különböző emberek gratuláltak, igyekeztem mindenkinek megköszönni. Én sem tudom pontosan mi ez az egész, azt viszont tudom, hogy ami ez idő alatt, tehát július 1-től a mostanáig eltelt időszakban hozzám eljutott, az hasonlítható egy differenciálatlanul működő profi nagyvállalathoz. A takarítónők panaszkodásától a toalett-papír elégtelen mennyiségéről, az oktatók óraterhelésén keresztül, a fűnyírás szükségességének parlagfűtelenítés célból történő eszközlésén keresztül, a Kar környékén található vállalkozók jobbnál-jobb ötleteinek elhárításán vagy befogadásán át tart a karbantartási munkákig. Például repedezik az épület; ki kell cserélni a villanykörtét stb.
Óraszámokat kell számolni, egyes képzéseknél a krediteket újraszámolni. El kell gondolkozni, hogy milyen szakot indítsunk; a fűtésszámlánkat hogyan csökkentsük; hogyan lehetne a kutatói tevékenységet előmozdítani a Karon; hogyan lehetne az akkreditációk során felmerülő hiányt pótolni; hogy lehetne a MÁV-val megállapodni, hogy úgy ütemezzék azt a „rugalmas” menetrendet, hogy az tényleg rugalmas legyen, és a mi elvárásainkhoz igazodjon. Hiszen a vonalat használók kilencven százaléka a Pázmáneumnál száll le meg föl.

Amit tapasztaltam, például diplomaosztón, hogy az ember azt gondolná, csak átadja a diplomákat, de azokat alá is kell írni, és a különböző egyéb záróvizsga-bejegyzéseket is. Ez közel 1600 aláírás volt egy héten belül. Akkor derül ki, hogy az oktatónak mennyi idő alatt rövidül le a szép cirádás aláírása. Igyekszem azonban megőrizni szép írásomat, és akkor is kunkorítani és kötni fogom szépen a betűket.

 

Az interjút készítették: Nagy Nóra és Nagy Pál Bence